Szombaton este Sopronban szurkoltam végig a Haladás-Újpest meccset, a csapatnak nagyon kellett a három pont, az volt a kérdés, lefele, vagy felfele indulnak el a srácok, nagy örömömre az 1-0 az utóbbit jelentette. Ha minden jól megy, akkor már nem sokáig kell albérletben játszaniuk a fiúknak, hiszen október végén átadják a szombathelyi stadiont. Az új Haladás-pálya azonban, sajnálatos módon, nemcsak a sportról szól, hanem a politikáról is...

A Rohonci úti stadion már a közgyűlésen is kiemelt téma volt, ami nem csoda, hiszen az utóbbi évek legnagyobb szombathelyi beruházásáról van szó.  Kezdetben még 9,6 milliárdba került, aztán szintet lépve 13,2-be, majd hirtelen 15,4 lett, most olyan 16 milliárdnál tartunk. A végösszeg kicsit olyan, mint Toldi nehéz köve, egyelőre senki nem tudja hol áll meg.  Nagyon nem mindegy, hogy ki is finanszírozza mindezt, a kormány szerint ő maga, de szerintem inkább a választópolgárok, vagyis nem ártana az adófizetőket tájékoztatni arról, hogy mennyi lesz a számla végül. (Az már csak az én vesszőparipám, hogy azt is nyilvánosságra hozhatná az illetékes ügyvezető, hogy hány szombathelyi, vasi vállalkozót sikerült bevonni az építkezésbe és mekkora nagyságrendű megbízásokat kaptak.)

A szombathelyi önkormányzat számára vannak ennél fontosabb és gyakorlatiasabb kérdések az ügyben, nevezetesen, ki lesz az üzemeltető? Ki fizeti a fenntartás költségeit? Kap-e a város erre a célra pénzt vagy a meglévő forrásaiból kell kigazdálkodnia? Lehet-e piaci alapon működtetni a létesítményt, ha igen, akkor milyen egyéb bevételekre lehet számítani? Milyen rendezvényeket lehet a stadionban tartani? (Szombathely nem arról nevezetes, hogy kéthavonta egymást váltva lép fel a Metallica és a Rolling Stones.)

A csütörtöki közgyűlés után ott tartunk, hogy az üzemeltetőre kiírt közbeszerzési pályázatot nem sikerült elfogadni, dr. Czeglédy Csabát ugyan visszahívta a közgyűlési felügyelőbizottsági elnöki posztjáról, de nincsen döntés az új vezetőről. Így bő egy hónappal a megnyitó előtt, amelyen nyilvánvalóan kétszer kétsávos út szélességű szalagot kell majd kihúzni, hogy az összes átvágó ráférjen a képekre, még mindig nem tudjuk, hogy  ki, mennyiből, milyen forrásból tartja fenn és az üzemelteti a stadiont.  Ezért aztán a rendkívüli közgyűlésen ismét nekifutunk a gigantikus komplexum körüli dolgoknak. A leírtakból tisztán látszik, alapvető kérdésekben teljes a homály.

Nekem a Haladás örökre a szívügyem marad, még akkor is, ha a készülő létesítménybe nem mehetek be, az ügyvezető írásos utasítása alapján. Kész szerencse, hogy a témában más egyébre nincsen ráhatása, így mielőtt teljes lenne az észak-koreai sötétség az ügyben, megpróbálok a lehető legtöbb információval szolgálni a választóknak a stadionnal kapcsolatban.