Múlt pénteken megtörtént az, ami eddig nem esett meg velem az ügyvezetői utasítás miatt: a többi városi képviselővel együtt beléphettem a Rohonci úti létesítménybe és megnézhettem az új Haladás-stadiont. A megnyitóra 60 millió forint lett elkülönítve.

Egy pár gondolatban megpróbálom összefoglalni, milyennek látom az egyre magasabb költségvetésből elkészült létesítményt.

 De előtte egy kapcsolódó témáról. A városban, a szurkolók és a polgárok között már a szerdai, Eszék elleni meccs a téma, ennek kapcsán makacsul tartja magát a híresztelés, hogy Mészáros Lőrincet nemcsak a létesítmény felépítése érdekelte, hanem a Haladás is, így megvenné a szombathelyi futballklubot is. A bejárás előtt sokan megkérdezték tőlem, mit tudok Lőrinc barát távlati, szombathelyi terveiről. Nos, szinte semmit, bármilyen furcsa, a városi képviselőknek sincsen plusz információjuk. Az persze mindenki számára nyilvánvaló, hogy a nemzet gázszerelője komoly beszerzési offenzívában van, a hazai cégvásárlások Gombóc Artúrjaként időnként teljesen véletlenszerűnek tűnő vételekkel egyre csak gyarapítja a vagyonát.

 Ahogy jeleztem, Mészáros Lőrinc esetleges szerepvállalásáról jelenleg én sem tudok többet. Így aztán számomra is a Haladás Kft.-t működtető cég többségi tulajdonosainak nevében megszólaló Illés Béla nyilatkozata adhat valamiféle támpontot, aki azt mondta az egyik hírportálnak, nincs szándékában eladni üzletrészét, sőt bővíteni akarja az akadémiát.

Visszatérve a pályára: maga az új stadion szép, az öltözők tágasak, a kiszolgáló helyiségek kitűnőek, a páholyok (sky-boxok) minden igénynek megfelelnek, ugyanez igaz a tribün feletti tárgyalókra is. A gyepen azért látszik, hogy megviselte a tesztmeccs, de a játéktér teljesen rendben van.  A két kézilabdapályát magában foglaló csarnokkal viszont véleményem szerint vannak gondok. A terjedelmes épületben keresztben, egymás mellett helyezték el a két pályát, a nagyobbikhoz lelátó is tartozik. A méretezés úgy sikerült, hogy a kapuk mögött másfél méternyire már a fal van (úgy látszik, az MTK-pálya iskolát teremtett) az egyik hosszanti oldalon a tribün miatt szűk a hely, a másikra nehezen találok szavakat, ugyanis a két pályát elválasztó oszlopok kb. egy méterre vannak az oldalvonaltól. A tartókat szivaccsal borították be, közéjük pedig Hörmann-garázskapuk kerültek, nagyjából így néz ki az egyik pálya. A másik játéktérrel ugyanez a helyzet:  éppen bepasszol az amúgy hatalmas belmagasságú terembe, azzal a különbséggel, hogy az egyik oldalvonal közvetlenül az üvegfal közelébe került. Azt hiszem, elég érdekes lesz itt kézilabdázni, vagy kispályázni.

 A létesítmény meglehetősen zegzugos, rengeteg térrel, kell egy kis idő, amíg az ember megszokja és eligazodik benne, igaz, a régi stadionhoz képest az új gigantikus, ez a méreteiből kívülről is látszik. Amivel gond lesz, az a parkolás: a környéken alapjába véve kevés a parkolóhely, a stadionhoz sem terveztek túl sokat, így elbírt volna egy földalatti vagy emeletes parkolóházat a beruházás költségvetése (ha más annyira nem is). Nem véletlenül javasoltam annak idején, hogy esetleg ne a Rohonci úton épüljön fel az új pálya, hanem a nemzetközi gyakorlatnak  megfelelően a város szélén, ami a közelben élők érdekeit is figyelembe vette volna. Ami szerintem nagyon hiányzik még, az egy étterem, mivel a futball a közösségről és a találkozásról is szól (mind a csapat, mind pedig a szurkolók szempontjából), egy Haladás-vendéglőnek helye lett volna a létesítményben.

A szerdai megnyitó után az építő cég levonul és átadja a stadiont a város tulajdonában lévő Haladás Sportkomplexum Fejlesztő Nonprofit Kft-nek, amelynek üzemeltetőt kell találnia. Az általa kiírt közbeszerzési pályázatról annyit lehet tudni hivatalosan, hogy vannak szakmai érdeklődők, a kiírás lezárásáig a Nonprofit Kft-nek kell gondoskodnia az új stadion működtetéséről. Az építtetéssel megbízott cég eddig sem állt a helyzet magaslatán, a Haladás Öregfiúk- Magyar Válogatott tesztmeccs kapcsán olyan kommunikációs bénázást sikerült véghez vinnie, hogy azt tanítani kellene: egy jó NB I-es meccsre való szurkoló jött össze végül az eredetileg tervezett létszámhoz képest. Egyes sajtótermékek és saját magam korábbi kitiltásáról nem is beszélek, mert ezek a lépések egy közpénzből épülő létesítménynél még az afrikai diktatúrákban is meredeknek számítanak. Én azért szurkolok a kft. illetékeseinek, hogy Mészáros Lőrincet biztosan beengedjék szerdán, nehogy emiatt legyenek rossz emlékei, ha netán mégis arra ébredne egy reggel, hogy valamilyen formában tulajdonképpen kéne neki a Haladás.

Maga a nyitómeccs 60 millió forintba kerül, az építési költségekhez képest mindez már bagatell, mondhatnám, de nagyon nem az. Felemás érzéseim vannak a létesítménnyel kapcsolatban, van egy szép futballstadionunk és sportközpontunk egy furára sikeredett, dupla csarnokkal, de amúgy sok lehetőséggel. Ha beleteszem a mérleg másik serpenyőjébe a fenntartási, üzemeltetési költségeket, a jelentős kiadásokkal megterhelt várható bevételeket, illetve az építés egyre emelkedő költségeit (a teljes számlát, amit az adófizetők álltak), akkor azért jóval árnyaltabb a kép. Őszintén akkor lehetne örülni, ha az építkezés, majd az összes azt követő lépés is teljesen nyilvános lett volna (vagy lenne), és minden polgár tudná, mire költötték az adóforintjait. De most ugye teljes a titkolózás, és  az új stadion nemcsak a sportról, hanem arról a fura korszakról is szól, amiben élünk, és amin politikusként változtatni szeretnék.