Múlt pénteken megtörtént az, ami eddig nem esett meg velem az ügyvezetői utasítás miatt: a többi városi képviselővel együtt beléphettem a Rohonci úti létesítménybe és megnézhettem az új Haladás-stadiont. A megnyitóra 60 millió forint lett elkülönítve.

Egy pár gondolatban megpróbálom összefoglalni, milyennek látom az egyre magasabb költségvetésből elkészült létesítményt.

 De előtte egy kapcsolódó témáról. A városban, a szurkolók és a polgárok között már a szerdai, Eszék elleni meccs a téma, ennek kapcsán makacsul tartja magát a híresztelés, hogy Mészáros Lőrincet nemcsak a létesítmény felépítése érdekelte, hanem a Haladás is, így megvenné a szombathelyi futballklubot is. A bejárás előtt sokan megkérdezték tőlem, mit tudok Lőrinc barát távlati, szombathelyi terveiről. Nos, szinte semmit, bármilyen furcsa, a városi képviselőknek sincsen plusz információjuk. Az persze mindenki számára nyilvánvaló, hogy a nemzet gázszerelője komoly beszerzési offenzívában van, a hazai cégvásárlások Gombóc Artúrjaként időnként teljesen véletlenszerűnek tűnő vételekkel egyre csak gyarapítja a vagyonát.

 Ahogy jeleztem, Mészáros Lőrinc esetleges szerepvállalásáról jelenleg én sem tudok többet. Így aztán számomra is a Haladás Kft.-t működtető cég többségi tulajdonosainak nevében megszólaló Illés Béla nyilatkozata adhat valamiféle támpontot, aki azt mondta az egyik hírportálnak, nincs szándékában eladni üzletrészét, sőt bővíteni akarja az akadémiát.

Visszatérve a pályára: maga az új stadion szép, az öltözők tágasak, a kiszolgáló helyiségek kitűnőek, a páholyok (sky-boxok) minden igénynek megfelelnek, ugyanez igaz a tribün feletti tárgyalókra is. A gyepen azért látszik, hogy megviselte a tesztmeccs, de a játéktér teljesen rendben van.  A két kézilabdapályát magában foglaló csarnokkal viszont véleményem szerint vannak gondok. A terjedelmes épületben keresztben, egymás mellett helyezték el a két pályát, a nagyobbikhoz lelátó is tartozik. A méretezés úgy sikerült, hogy a kapuk mögött másfél méternyire már a fal van (úgy látszik, az MTK-pálya iskolát teremtett) az egyik hosszanti oldalon a tribün miatt szűk a hely, a másikra nehezen találok szavakat, ugyanis a két pályát elválasztó oszlopok kb. egy méterre vannak az oldalvonaltól. A tartókat szivaccsal borították be, közéjük pedig Hörmann-garázskapuk kerültek, nagyjából így néz ki az egyik pálya. A másik játéktérrel ugyanez a helyzet:  éppen bepasszol az amúgy hatalmas belmagasságú terembe, azzal a különbséggel, hogy az egyik oldalvonal közvetlenül az üvegfal közelébe került. Azt hiszem, elég érdekes lesz itt kézilabdázni, vagy kispályázni.

 A létesítmény meglehetősen zegzugos, rengeteg térrel, kell egy kis idő, amíg az ember megszokja és eligazodik benne, igaz, a régi stadionhoz képest az új gigantikus, ez a méreteiből kívülről is látszik. Amivel gond lesz, az a parkolás: a környéken alapjába véve kevés a parkolóhely, a stadionhoz sem terveztek túl sokat, így elbírt volna egy földalatti vagy emeletes parkolóházat a beruházás költségvetése (ha más annyira nem is). Nem véletlenül javasoltam annak idején, hogy esetleg ne a Rohonci úton épüljön fel az új pálya, hanem a nemzetközi gyakorlatnak  megfelelően a város szélén, ami a közelben élők érdekeit is figyelembe vette volna. Ami szerintem nagyon hiányzik még, az egy étterem, mivel a futball a közösségről és a találkozásról is szól (mind a csapat, mind pedig a szurkolók szempontjából), egy Haladás-vendéglőnek helye lett volna a létesítményben.

A szerdai megnyitó után az építő cég levonul és átadja a stadiont a város tulajdonában lévő Haladás Sportkomplexum Fejlesztő Nonprofit Kft-nek, amelynek üzemeltetőt kell találnia. Az általa kiírt közbeszerzési pályázatról annyit lehet tudni hivatalosan, hogy vannak szakmai érdeklődők, a kiírás lezárásáig a Nonprofit Kft-nek kell gondoskodnia az új stadion működtetéséről. Az építtetéssel megbízott cég eddig sem állt a helyzet magaslatán, a Haladás Öregfiúk- Magyar Válogatott tesztmeccs kapcsán olyan kommunikációs bénázást sikerült véghez vinnie, hogy azt tanítani kellene: egy jó NB I-es meccsre való szurkoló jött össze végül az eredetileg tervezett létszámhoz képest. Egyes sajtótermékek és saját magam korábbi kitiltásáról nem is beszélek, mert ezek a lépések egy közpénzből épülő létesítménynél még az afrikai diktatúrákban is meredeknek számítanak. Én azért szurkolok a kft. illetékeseinek, hogy Mészáros Lőrincet biztosan beengedjék szerdán, nehogy emiatt legyenek rossz emlékei, ha netán mégis arra ébredne egy reggel, hogy valamilyen formában tulajdonképpen kéne neki a Haladás.

Maga a nyitómeccs 60 millió forintba kerül, az építési költségekhez képest mindez már bagatell, mondhatnám, de nagyon nem az. Felemás érzéseim vannak a létesítménnyel kapcsolatban, van egy szép futballstadionunk és sportközpontunk egy furára sikeredett, dupla csarnokkal, de amúgy sok lehetőséggel. Ha beleteszem a mérleg másik serpenyőjébe a fenntartási, üzemeltetési költségeket, a jelentős kiadásokkal megterhelt várható bevételeket, illetve az építés egyre emelkedő költségeit (a teljes számlát, amit az adófizetők álltak), akkor azért jóval árnyaltabb a kép. Őszintén akkor lehetne örülni, ha az építkezés, majd az összes azt követő lépés is teljesen nyilvános lett volna (vagy lenne), és minden polgár tudná, mire költötték az adóforintjait. De most ugye teljes a titkolózás, és  az új stadion nemcsak a sportról, hanem arról a fura korszakról is szól, amiben élünk, és amin politikusként változtatni szeretnék.

Remélem nem lesz rossz ómen, hogy éppen péntek 13-án jelentette be a Haladás-stadiont építő nonprofit kft., hogy a 16 milliárdos aréna hivatalos megnyitóját november 8-án tartják.  A sajtóközleményből (meglehetősen rendhagyó módon) sok minden kiderült, például a jegyárak, csak éppen az nem, hogy melyik két csapatot láthatja a közönség, már ha futballmeccs lesz és nem Győzike-show élőben.

Abban talán biztosak lehetünk, hogy a Haladás lesz az egyik csapat, a másik fél kérdéses. A szurkolók közül többen hívtak, hogy akkor kit láthatnak a Rohonci út gyepén. A kft. ügyvezetőjének az 1,2 milliós fizetéséből nem futotta arra, hogy írástudó embert bízzon meg a közlemény elkészítésével és annak információtartalmát is minimálisra csökkentette, így magam jártam utána, hogy vajon a Mikulás-válogatott vagy más csapat ellen játszik a Haladás.

Nos, nem hivatalosan annyit sikerült megtudni, hogy a horvát bajnokság negyedik helyén álló Eszék érkezik. Igen, az a csapat, amely mostanában került Mészáros Lőrinc érdekeltségébe, mint annyi minden a Kárpát-medencében. Ezt azért illett volna bejelenteni abban a sajtóanyagban, amelyben a szurkolókat jegyvásárlásra buzdítja a stadion építtetője. A helyzet abszurditását mutatja, hogy városi képviselőként és egykori Haladás-játékosként sem jutottam tuti információhoz, be kellett vállalnom, hogy  Eszék nevének nyilvánosságra hozatalával akár lyukra is futhatok.

Városi legendák szerint korábban szóba került, hogy a Lazio, a Hertha vagy a Dinamo Zagreb érkezik (utóbbi a hírek szerint ingyen is vállalta volna a nyitómeccset), de végül az Eszék lett a befutó. Kétségtelen, az előbbi klubok szombathelyi vendégjátéka nagyobb rangot adott volna az első meccsnek.

A sajtóanyagból az is kimaradt, hogy október végén lesz a megnyitó főpróbája. Ezen a Haladás öregfiúk mellett a magyar válogatott veteránjai próbálhatják ki az új pályát, mellettük a képviselők és szurkolók csapatai vesznek részt a minitornán. A Haladás egykori csapatkapitányaként megkaptam a zöld-fehérek meghívóját, de nagy kérdés, hogy játszhatok-e. Ugyanis a nonprofit ügyvezetője a hivatalos megnyitóig kitiltott a stadionból, kérdés, hogy ez a főpróbára is vonatkozik-e.

Szóval, azt még értettem, hogy a költségeket és azok folyamatos emelkedését titokban kellett tartani, de azért teljesen nonszensznek tartom, hogy a megnyitóra meghívott vendégcsapat nevét sem ismerhetik meg a szurkolók. Szombathely ennél többet érdemel, sokkal többet.

Az országos politikai történések (hogyan próbáljuk meg betiltani a Jobbikot) és a hirtelen kitört plakátlefestési verseny közben (a szeretett vezért nem lehet kritizálni akárcsak Észak-Koreában) történt egy nagyon fontos dolog Szombathelyen. Az önkormányzat gazdasági és városstratégiai bizottságának ülésén a kezdeményezésemre a képviselők elfogadták, hogy trianoni emlékpark létesüljön a Pelikán-parkban. Amióta bekerültem a testületbe küzdök azért, hogy méltó módon emlékeztessük az utókort arra, hogy mekkora veszteség érte az országot és azon belül Vas megyét a diktátummal.

Az elcsatolt területekkel 327 település került Burgenlandhoz, ebből 195 vasi volt. A városaink Szombathely, Szentgotthárd, Kőszeg gyakorlatilag elveszítették a gazdasági hátországukat. Úgy gondolom, ezek olyan történelmi tények, amelyekkel mindenkinek (pártállástól függetlenül) tisztában kell lennie, még akkor is, hogyha az azóta eltelt csaknem 100 esztendőben nagyot változott a világ.

Képviselőként hét éve „harcoltam” azért, hogy a megyeszékhely történelmi emlékhelyet létesítsen a városban (A rendszerváltás óta ez senkinek nem jutott eszébe). A békediktátum évfordulóján sokáig még megemlékezések sem voltak, aztán az Éhen Gyula Kör civil szervezetként változtatott ezen, még jóval azelőtt, hogy a hatalom Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította június 4-ét. Egy magánszemély ugyan megpróbált valamiféle történelmi szoborparkot létrehozni, de sajnálatos módon, ennek kapcsán pont a lényeg sikkadt el, mert az egész nem Trianonról szólt, hanem a koncepció teljes hiányáról.

A legutolsó bizottsági ülésen nagy örömömre elfogadták, hogy köztéri műalkotás létesüljön a Pelikán-parkban, a volt szovjet emlékmű helyén. Pénz egyenlőre nem került az elképzelés mögé, de magam fontosnak gondolom, hogy az emlékhely ne a súlyos tízmilliókról szóljon, hanem a nemzeti gondolatról. Vagyis akár kisebb összegből, de igényes és méltó trianoni emlékműve legyen Szombathelynek. Az előkészítés és az egyéb feladatok fedezésére a teljes képviselői keretemet felajánlom. A bizottsági előterjesztést természetesen a közgyűlésnek is meg kell szavaznia, ám bízom abban, hogy a képviselőtársaim egyhangú döntést hoznak, és mindenki a kezdeményezés mellé áll. És akkor megtörténhet az a kisebb fajta politikai csoda, hogy 2018. június 4-én tényleg átadják az ellenzéki képviselő kezdeményezése alapján létrehozott trianoni emlékparkot.   

Ezt is megértük, a szocialisták lemondott (vagy lemondatott) miniszterelnök-jelöltje, Botka László szerint az ellenzékből egyedül a Jobbik akar kormányváltást, a többiek megelégednének az újabb Orbán-rezsim udvari ellenzékének szerepével. Dörgő taps, ünneplés, köszönjük szépen. Nyilván Botka pontosan tudja, hogy mit beszél: megpróbálta összerántani a szétforgácsolt baloldalt (mínusz Gyurcsány, mert ő azért elég súlyos ballaszt), hogy legalább esély legyen a kormányzásnak álcázott újabb zártkörű Fidesz-buli megakadályozására, de esélye sem volt. Focis-hasonlattal élve már a játékos-kijáróban lerúgták, ami azért is érdekes, mert a választásnak nevezett meccsnek szabályait Orbán Viktor csapata írta...

Botka elképzeléseit csírájában igyekezett elfojtani a kormányoldal, ehhez talált szövetségeseket a MSZP-n belül: „Sajnos hibáztam, mert nem gondoltam, hogy a demokratikus pártok nem akarnak nyerni 2018-ban, céljuk csupán annyi, hogy néhány ellenzéki helyet szerezzenek az Orbán-rezsim parlamenti padsoraiban. Azt sem tudtam, hogy a politikai maffia mennyire behálózta a demokratikus ellenzéket, benne sajnos a saját pártomat is”, írja a levelében. Ennek megfelelően akadtak külsőnek tűnő segítők is a történetben: hirtelen előkerült (és rögtön sajtónyilvánosságot kapott) egy korábbi miniszterelnök-jelölt (Lattmann Tamás), meg egy ismeretlen forrásból felhúzott hírportál, ami mögött egyszerre csak politikai mozgalom is szerveződött (http://hvg.hu/itthon/201739__tarjanyi_peter__alternativ_osszefogas__kilencvenes_evek__szuterenbaloldal) teljesen véletlenül arra, hogy Botka elképzeléseit felülírja. A Jobbik szempontjából még érdekesebbé teszi a történetet, hogy a hírek szerint voltak olyan MSZP-s országgyűlési képviselők, akik hajlandók lettek volna seftelni a Fidesszel, hogy a Jobbik ellen hozott plakáttörvény változatlan formában, elsőre átmenjen. A különös parlamenti bizniszt sajtóértesülések alapján maga Botka tiltotta meg.

Miután lőtték elölről-hátulról, sok választása így nem maradt Botkának, hétfőn lemondott: este éppen Vona Gáborral, a Jobbik miniszterelnök-jelöltjével szerepelt volna közös tévévitán. Bár két, egymással ellentétes politikai nézetrendszerről van szó, a választók élesben is láthatták volna, hogy milyen alternatívák vannak Orbán Viktor kádárjánosi, „minden szép és jó, de azért fogjátok be a szátokat” üzenetei mellett, ami aztán ömlik a közmédiából.

A lemondással a politikai képlet sokat egyszerűsödött a jövő évi választások előtt: a széteső MSZP szavazataira ráhajtott az LMP, Gyurcsány a Fidesz nagy örömére valószínűleg ott lesz az újratervezett baloldali összefogásban. Igazi alternatíva, amelyik tényleg kormányváltást akar, egyetlenegy maradt: a Jobbik.

Én itt helyben sokszor érzem és látom, hogy a Fidesz és az MSZP a látszólagos ellentétek mögött nagyon is békésen és jól éldegél egymás mellett. Szombathelyen a közvélemény-kutatások szerint a Jobbik már megelőzte az MSZP-t, úgy látszik, egyre többen ismerik fel, hogy a politikának nem mutyikról és haveri üzletekről kellene szólnia, hanem arról, hogy a választók jobban boldoguljanak. A Jobbik ezt a célt tűzte a zászlajára, és a kormányoldal elsöprő médiafölénye ellenére úgy tűnik, az üzenet azért célba ér.

Érdekfeszítő interjút adott a még létező Nyugat internetes portálnak Nemény András, a MSZP Vas megyei elnöke. Egy kérdés erejéig engem, mint politikai ellenfelét is megtalált, meglepő újdonságokat is olvastam magamról, úgyhogy reflektálnék pár mondatra.

Természetesen a Czeglédy-üggyel indul a beszélgetés, a baloldalnak ez kulcskérdés, hiszen legfőbb támogatóját, vezérét, kampányemberét veszítette el helyben a szocialista párt azzal, hogy a képviselőt letartóztatták. Nemény többször elismétli, hogy politikai ügyről van szó, a Tanú című film óta tudjuk, hogy Magyarországon minden politika, úgyhogy újat ezzel annyira nem mond.

Viszont az okfejtése, amivel mentegetni próbálja társát, roppant érdekes szemléletre vall:

„Azt mondják, hogy cégének tevékenysége éveken át törvénytelen volt. Ugyanakkor az elmúlt években folyamatos ellenőrzés és eljárás alatt volt a cég. Ha törvénytelenül működött volna, akkor az ellenőrzés első pillanatában fel kellett volna függeszteni a működését. Ha azt állítják, hogy kár érte a nemzetgazdaságot, akkor a kárt tudatosan azok okozták, akik az ellenőrzések alatt hagyták ezt.”

Azt sejtem, hogy mire gondolhatott, de ide az van írva, hogy nem az az igazi bűnös, aki törvénytelen eszközökkel lenyúlja az államot, hanem az, aki nem veszi ezt észre, mi több engedi. De miért is? Tulajdonképpen azért, mert így húzta csőbe Czeglédyt a Fidesz, de ez már olyan ravaszul fineszes mesterterv, amit Tállai NAV-elnöknek legalább háromnapos felkészítő tréningen kellene elmagyarázni. Feltételezve, hogy mindez tényleg így volt, mert a másik lehetőség, hogy Nemény András sajátságos világszemléletének szellemi termékét látjuk viszont.

Én a második verzióra szavaznék, ugyanis rólam pár kérdéssel később kijelenti, hogy a jövő évi választásokon nem tekint igazi ellenzéki jelöltnek, mert rendszeresen a Fidesszel szavazok. A kettőnek még akkor sem lenne köze egymáshoz, ha így lenne, de Nemény András, aki egyben városi képviselő is, erősen csúsztat és ferdít, hogy úriember módjára fogalmazzak. 

„Balassa láthatóan nem valódi ellenzéki jelölt, hiszen a közgyűlésben rendszeresen együtt szavaz a Fidesszel, ha kell, kisegíti őket. Valószínű, hogy erről nem tudnak a Jobbik központjában. Így például, hogy a jobboldali lap városi névhasználata az ő támogatásával maradhatott. Amikor pedig fontos lenne az ellenzéki összefogás, mint például a színházigazgató pályázatnál, akkor azt megakadályozza, mintha Hende Csaba kottájából dolgozna.”

A dolog onnét indul, hogy a fideszes közgyűlési többséghez ugyanis nem az én, hanem Molnár Miklós szavazatára van szüksége a kormányoldalnak. Ezt már választások másnapján leboltolták a felek egymással, lelkük rajta, hogyan, milyen feltételekkel.

A Fidesszel amúgy a legritkábban voksolok együtt, mindig saját véleményem van. A felemlegetett ügyek pedig érdekesen alakultak. A fideszes lap névhasználatát pontosan dr. Czeglédy Csaba javaslatára akarták megvonni, de nem azért, mert a vasi média messzire ragyogó géniuszát, a lapigazgatáshoz is kitűnően értő Cseszkó Tamást tegyék partvonalon kívülre a lépéssel. Az eredeti cél az volt, hogy a másik, a Czeglédy-érdekkörhöz köthető lap, a Savaria Fórum kerüljön jobb tárgyalási pozícióba, miután év végén lejár a szerződése. A baloldali mentőakcióhoz nem kívántam asszisztálni, de azt a kérdést már számtalanszor feltettem, hogy mit keres a gazdasági bűncselekményekért elítélt Cseszkó a médiában, hogyan ír ezek után például a Czeglédy-cégbirodalom ügyeiről. Hacsak nem azt tanulmányozza, miként lehetett nagyban űzni mindazt, amit ő piti módon művelt.

A Jordán-ügyben pedig sem a Fidesz, sem az MSZP nem játszott tiszta lapokkal. Már az nem tetszett, hogy személyes ellentétek miatt kreálnak politikai ügyet az igazgatói pályázatból, ráadásul nem is szemtől szemben, hanem más emberek mögé bújva. Erre a baloldal válaszul kiszivárogtatta a konkurencia pályázatát, közben pedig folyamatosan jöttek az információk, hogy mindez csak lokális háború és borítékolható volt a kimenetele. Ez egyébként a budapesti nyilatkozatokból és a meg nem szólalásokból pontosan le is jött. Olyannyira, hogy az utolsó kiírásnál egyhangú, 21-0-s szavazati aránnyal támogatta a testület Jordán Tamás pályázatát. Amíg ment a helyi királykodás, annyit tudtam tenni, hogy az első voksolásnál nem szavaztam, hogy jelezzem, az egész cirkusz méltatlan és egyáltalán nem tetszik.  

Amúgy megtisztelő, hogy Nemény András ennyit foglalkozott a személyemmel, ehelyett válaszolhatott volna bővebben arra kérdésre, hogy mennyire roppantotta meg a szombathelyi MSZP-t a Czeglédy-ügy? Kitérő választ adott, ezért kisegítem: a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint annyira, hogy Szombathelyen a Jobbik megelőzte a szocialistákat. Innét nézve érhető, hogy a vezérét veszített csapatban nagy a pánik, de ha kérhetem, akkor csak Czeglédyről és saját pártjáról gyártson legendákat és hősi mondákat. Az én esetemben elég, ha a tényeknél marad, az nekem bőven elég.

Szombaton este Sopronban szurkoltam végig a Haladás-Újpest meccset, a csapatnak nagyon kellett a három pont, az volt a kérdés, lefele, vagy felfele indulnak el a srácok, nagy örömömre az 1-0 az utóbbit jelentette. Ha minden jól megy, akkor már nem sokáig kell albérletben játszaniuk a fiúknak, hiszen október végén átadják a szombathelyi stadiont. Az új Haladás-pálya azonban, sajnálatos módon, nemcsak a sportról szól, hanem a politikáról is...

A Rohonci úti stadion már a közgyűlésen is kiemelt téma volt, ami nem csoda, hiszen az utóbbi évek legnagyobb szombathelyi beruházásáról van szó.  Kezdetben még 9,6 milliárdba került, aztán szintet lépve 13,2-be, majd hirtelen 15,4 lett, most olyan 16 milliárdnál tartunk. A végösszeg kicsit olyan, mint Toldi nehéz köve, egyelőre senki nem tudja hol áll meg.  Nagyon nem mindegy, hogy ki is finanszírozza mindezt, a kormány szerint ő maga, de szerintem inkább a választópolgárok, vagyis nem ártana az adófizetőket tájékoztatni arról, hogy mennyi lesz a számla végül. (Az már csak az én vesszőparipám, hogy azt is nyilvánosságra hozhatná az illetékes ügyvezető, hogy hány szombathelyi, vasi vállalkozót sikerült bevonni az építkezésbe és mekkora nagyságrendű megbízásokat kaptak.)

A szombathelyi önkormányzat számára vannak ennél fontosabb és gyakorlatiasabb kérdések az ügyben, nevezetesen, ki lesz az üzemeltető? Ki fizeti a fenntartás költségeit? Kap-e a város erre a célra pénzt vagy a meglévő forrásaiból kell kigazdálkodnia? Lehet-e piaci alapon működtetni a létesítményt, ha igen, akkor milyen egyéb bevételekre lehet számítani? Milyen rendezvényeket lehet a stadionban tartani? (Szombathely nem arról nevezetes, hogy kéthavonta egymást váltva lép fel a Metallica és a Rolling Stones.)

A csütörtöki közgyűlés után ott tartunk, hogy az üzemeltetőre kiírt közbeszerzési pályázatot nem sikerült elfogadni, dr. Czeglédy Csabát ugyan visszahívta a közgyűlési felügyelőbizottsági elnöki posztjáról, de nincsen döntés az új vezetőről. Így bő egy hónappal a megnyitó előtt, amelyen nyilvánvalóan kétszer kétsávos út szélességű szalagot kell majd kihúzni, hogy az összes átvágó ráférjen a képekre, még mindig nem tudjuk, hogy  ki, mennyiből, milyen forrásból tartja fenn és az üzemelteti a stadiont.  Ezért aztán a rendkívüli közgyűlésen ismét nekifutunk a gigantikus komplexum körüli dolgoknak. A leírtakból tisztán látszik, alapvető kérdésekben teljes a homály.

Nekem a Haladás örökre a szívügyem marad, még akkor is, ha a készülő létesítménybe nem mehetek be, az ügyvezető írásos utasítása alapján. Kész szerencse, hogy a témában más egyébre nincsen ráhatása, így mielőtt teljes lenne az észak-koreai sötétség az ügyben, megpróbálok a lehető legtöbb információval szolgálni a választóknak a stadionnal kapcsolatban.

A csütörtöki testületi ülésen körülbelül olyan puskaporos volt a hangulat, mint egy éles megyei III-as rangadón, a feszültséget pedig a Czeglédy-ügy okozta. Láthatóan sem a Fidesz, sem pedig a baloldal nem tud mit kezdeni a három hónapja letartóztatott képviselő ügyével. A kormánypárt össze-vissza kommunikál, láthatóan a helyi erők és a központ között nincsen meg az összhang. Amíg Budai Gyula a Városháza előtt nyomta a stand-up műsorát a gonosz szocialista meséjéről, addig a testület nagykoalícióban szavazta meg, hogy nem indul Czeglédy ellen összeférhetetlenségi és méltatlansági eljárás, mivel megilleti az ártatlanság vélelme.



Talán el kellene dönteni, hogy akkor most kiszabadítjuk, vagy örökre tömlöcbe vetjük.

Sokan kérdezték, hogy miért álltam bele a szintén ellenzéki Czeglédybe. Az ok egyszerű: a Czeglédy-ügy nem idén júniusban kezdődött. A Fidesz házi bérborza, a baloldalról áttért, költségvetési csalásért is elítélt Cseszkó Tamás már hónapokkal korábban írogatta a központból diktált cikkeit arról, hogy a képviselő cége, a Humán Operátor neve előkerült különböző esetek kapcsán. (Ezért szép a helyi újságírás, a szerző ugyanolyan ügyekben sáros, mint a cikkének alanya, csak éppen hozzá képest kispályás, ehhez pedig asszisztál a hatalom, utána meg csodálkoznak azon, ha nem veszik komolyan a sajtójukat.) Vagyis a helyi Fidesz jóval többet tudhatott Czeglédy dolgairól, mint az átlagember. A képviselő letartóztatása után a testületnek vagy a polgármesternek kellett volna hivatalból megindítania a méltatlansági eljárást, ami egyébként csak annyit jelent, a közgyűlés foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a város egyik politikusát gazdasági bűncselekmények elkövetésével gyanúsítják. (Ugyanez a helyzet a vagyonosodási vizsgálattal. Ha az ügyészség szerint van aranytömb, akkor talán ugyanakkora vehemenciával kellene rárepülni, mint Szuhai képviselő nem túl jelentős szlovák cégére.)

Mivel a városvezetés nem lépett, így magam kértem a jogi bizottság elnökét a procedúra megindítására. Ekkor már jól látszott, hogy a kormánypárt és a baloldal közösen védi a képviselőt. Ezzel nem értettem egyet, így saját politikai véleményt fogalmaztam meg. Nem volt világos számomra, miért is mentegeti a helyi Fidesz Czeglédyt. Főleg, hogy előfordult már, a kormánypártiak a saját emberük mellett sem álltak ki. Ha még emlékszünk a drogügybe keveredett alpolgármesterre, Lazáry Viktorra, az ő esetében nem volt kérdés, mi lesz vele: az egyszemélyes, legfelső központi bizottság döntött, Lazáry pedig még képviselőjelölt sem lehetett a következő választáson.

A Czeglédy-sztori mindemellett nagyon húzós, aki kíváncsi a részletekre, az olvassa el a jobboldalisággal nehezen vádolható Magyar Narancs cikkét.

A képviselő csütörtökig elnöke volt, a Haladás-stadion építését felügyelő bizottságnak, nélküle nehezen működött a grémium. Odáig eljutott a közgyűlés, hogy a működőképesség megőrzése miatt ennek éléről vissza kell hívni dr. Czeglédy Csabát, és helyette, a hallgatólagos megegyezés alapján az ellenzék jelölhet új vezetőt. A zárt ülésen ebből hatalmas kavarodás támadt: a megállapodást nem tartotta be a kormányoldal, az MSZP javaslatával szemben saját jelölttel álltak elő. Tették mindezt úgy, hogy Czeglédy visszahívásáról még nem is szavaztunk. A Fidesz nem tudta átvinni emberét, sokadik nekifutásra aztán a testület visszarendelte Czeglédyt a bizottság éléről, de az új elnökről csak a jövő heti, a Haladás-stadion dolgaival foglalkozó rendkívüli ülésen születik döntés. Ahogy a bejegyzés elején már megírtam, végül nem indult összeférhetetlenségi és méltatlansági eljárás Czeglédy Csaba ellen, egységesen, vállvetve szavazott a kormány- és a baloldal.

Hogy miért is, azt most már nehéz követni, mindenesetre elég különös koalíciós házasságról van szó.

Az még érthető számomra, hogy a Fideszt rettentően zavarták A nép nem betiltható, de a kormány leváltható plakátok - amelyek egyszer csak megjelentek szerte az országban. Mert ugye mi lesz, ha egyszer vége szakad a jólétnek és megkérdezi valaki, hogy miből is tetszettek jól élni. Így aztán valakik megelőző csapást akartak mérni és a hirdetéseket ügyes és dolgos kezek festékbombákkal szórták meg. Nyilván jugoszláv békaemberek és csehszlovák kommandósok voltak a tettesek, mint ahogy azt sem lehet kizárni, hogy vad és elszánt LMP-aktivisták rontottak rá a felületekre, ám ennél minden valószínűség szerint egyszerűbb a magyarázat.

Eszerint esetleg azoknak is lehet köze a szőnyegbombázásához, akikre pánikroham és szapora szívverés tör rá a kormányváltás puszta gondolatára, mintha nem is a demokrácia lényegéhez tartozna, hogy a hatalmon lévők jönnek és mennek.

Kivéve, akik gránitba, sziklába vannak öntve, vésve, foglalva, legalább is saját elképzelésük szerint. Őket nagyon zavarja, hogy más is a pályán van, így aztán jön a lejáratás, az importált paparazzi, itt helyben meg a politikai sufni-tunning, a festékes rohamosztag.

Remélem, a kormányhivatal segítségével jelentették a központnak, hogy a X darab plakát 75 százalékát megsemmisítettük, a maradék még megúszta, de rajta vagyunk az ügyön, önkéntes rendőreink addig nem nyugszanak, amíg valamennyi ellenforradalmárt le nem festik. Lokálpatriótaként bízom abban, hogy a szombathelyi egységeknek jó helyezést sikerült elérni az országos brigádversenyben és jut wellness-hétvége minden ügyes aktivistának.

Azt azért nem gondoltam volna, hogy az egységes európai béreket követelő kampányunkat támogató plakátok is hasonló sorsra jutnak. Tisztában vagyok azzal, hogy még a mezei fideszes politikus is  megkapja nettó 300-450 ezret (innét-onnét), és ezzel teljesen jól elvan, nyilván nem érdekli, ki, mennyi keres. Én azért úgy gondolom, az átlag magyar többet érdemel a 100-160 ezres, kézhez kapott bérénél. A bérunió nyugdíjuniót is jelentene, aki arra ad pénzt, festéket és megbízást, hogy mindezt eltüntesse a nép szeme elől, az gyakorlatilag a jelenlegi, a többség számára elviselhetetlen helyzetet szeretné konzerválni.

Egészen pontosan azt, hogy a kormánypárti elit jól éljen, a többség pedig választhat: vagy elmegy nyugatra, vagy bevállalja az itthoni béreket. Nagyon erős és magabiztos hatalom az, amelyik már egy kampánytól is megijed, rögtön segédcsapatokat fogad, festet és mázoltat. Persze, ehelyett például foglalkozhatna a gazdaság erősítésével is – és nemcsak a propaganda szintjén, de ahhoz már gondolkodni és tenni kéne, dehát ezek nincsenek benne a központi utasításban.