A SZOVA hulladékszállítási ügyéhez hadd szolgáljak egy kis adalékkal. Amikor anyugat.humegírta, hogy a soproni regionális hulladékkezelő nem hajlandó a szombathelyi céget alvállalkozóként foglalkoztatni, emiatt idén a SZOVA 1 milliárdos bevételtől esik el, akkor a hírportálnak sikerült az anyagot polgármesteri levelezéssel illusztrálni. (Ebben a soproni városvezető, Dr. Fodor Tamás közli dr. Puskás Tivadarral a tényt.) Az írás nyomán kipattanó botrány azonban sokakat megmozgatott, így aztán magam is elfogtam egy berepülő levelet, amelyet (a hozzám eljuttatók állítása szerint) a SZOVA küldött szét a Szombathely környéki településének.
Ezt bemásolom ide, innét (ahogy az néhányszor megesett már), egyszerű CTRL-parancsokkal át tudják emelni a híroldal munkatársai, ha már annyi belejöttek a különböző levelek közzétételébe.
A körlevél lényege, hogy a cég előre megírt referenciát kért az önkormányzatoktól, ami már önmagában is felvet a szombathelyi elöljáróknak szóló kérdéseket. Például azt, hogy ez a lépés is a tárgyalási stratégia része volt-e? Ki döntött és ki tudott erről? Ki és milyen utasításra hozott döntéseket az ügyben 2016 óta? Ki vezette a tárgyalásokat, ott milyen ajánlatokat tett a szombathelyi cég, illetve milyen ajánlatokat kapott a soproniaktól? Valóban úgy van, ahogy az a soproni polgármester levelében áll, hogy a vasi önkormányzatok nem voltak elégedettek a SZOVA Zrt-vel? Ha igen, akkor ki gondolta komolyan, hogy ezek után boldogan írnak alá egy támogató levelet?
Változatlanul rettentően furcsállom, hogy két fideszes városvezetés képtelen megegyezni egy ilyen horderejű kérdésben. Továbbá nagyon-nagyon igyekszem látni a helyi médiában annyiszor világgá kürtölt szombathelyi lobbierőt, de az valahogyan nem akar átjönni.
A történet még rejteget meglepetéseket.
És akkor jöjjön a SZOVA önkormányzatoknak küldött levele:
Kicsit szokatlan bejegyzés lesz, ezúttal kénytelenen vagyok átvenni a sajtó szerepét és magam szolgálok háttér-információkkal arról, hogyan áll az új Haladás-stadion ügye.
Mint ismert, a város átmeneti időre az építtető nonprofit kft-re bízta az üzemeltetést, ám véleményem szerint szükség lesz profikra és/vagy állami szerepvállalásra, különben a jövőben Szombathelynek súlyos anyagi terhet jelent a 16 milliárdos stadion fenntartása. Még meg nem cáfolt sajtóértesülések szerint akár évi 300-500 millió forint is lehet a fenntartásra kifizetendő összeg, még ha a kisebb számot vesszük, az is tetemes kiadás Szombathely számára.
A helyzet eléggé abszurd emiatt: a központi akarat csak az építésig tartott, az összes többi kérdés megoldása az önkormányzatra maradt egyelőre. Így viszont felelőtlenség arra várni, hogy majd csak lesz valami (mert mi van ha mégsem, és közben jönnek a számlák), ezért is kezdeményeztem a kapcsolataim révén egy találkozót az önkormányzat és a Lagardère cég között.
Tehát: a múlt pénteken Budapesten a Groupama Arénában tárgyalóasztalhoz ültek a Lagardère Sports Hungary és a szombathelyi önkormányzat képviselői, hogy a Haladás Sportkomplexum működtetéséről tárgyaljanak. A nemzetközi cég magyar leányvállalata üzemelteti az FTC-stadionját, indult a Haladás-létesítményre kiírt közbeszerzési pályázaton is, a tárgyalásos szakasz után azonban végül visszalépett.
A megbeszélésen kiderült, hogy a Lagardère lát fantáziát a szombathelyi stadionban. A Groupama Aréna fenntartásában jó tapasztalatokat szerzett cég szerint azonban az építkezés előtti és alatti folyamatos egyeztetés sem lett volna haszontalan a létesítmény későbbi üzemeltetőjével, mert úgy már a tervezéstől optimalizálható lett volna a későbbi működtetéshez az elkészült sportkomplexum. A stadion jelenlegi adottságaival is lehet bevételeket termelni, ám ahhoz tiszta viszonyok és minőségi szolgáltatások kellenek. Ha mindez az indulásnál döcög, akkor később sokkal nehezebb felpörgetni. Másfelől a városnak is megfelelő garanciákat kell kapnia arra, hogy anyagilag nem lesz feneketlen kút a stadion, hanem igenis csökkenthetőek a kiadások a jól kiválasztott üzemeltető segítségével. És természetesen a megállapodásból nem hiányozhat az NB I-es klubot működtető gazdasági társaság sem.
Jelenleg itt tart az ügy, bízom abban, hogy a megbeszélésen kapott konkrét ötletek, hasznos tanácsok, útmutatások segítséget jelentettek. Érdemes tehát megfontolni az elhangzottakat, azonban túl sok idő nincsen a töprengésre, ugyanis az ideiglenes üzemeltető megbízása két hónapra szól, így a februári közgyűlésre pedig be kell kerülnie egy szakmai anyagnak. Ez fontos a futballcsapat, a szakosztályok szempontjából is, hogy ők is tudják, mire számíthatnak és nyugodt körülmények között dolgozhassanak. Mert akkor az eredményekről szólnak a szombathelyi hírek, nem pedig arról, hogy profi fenntartó híján mennyibe kerül a stadion a városnak.
A stadionok fenntartásáról a Qubit portál közölt újabb elemzést, a végkövetkeztetés ugyanaz: az önkormányzatok profi fenntartó és állami segítség nélkül nem tudnak megbirkózni az üzemeltetéssel.
Kolduljatok, írta röviden a (Párt)Állami Számvevőszék felsőbb utasításra megrendelt, a Jobbikot sújtó, 660 millió forintos büntetéséről szóló bejegyzésemhez a Fidesz egyik helyi szimpatizánsa, miután gyűjtést indítottunk, hogy eltudjunk indulni a választásokon. Akkor gondolkodtam, hogy röviden válaszolok, valami olyasmit, hogy a demokraták nem félnek a versenytől és csak diktatúrákban szoktak 130 százalékkal választást nyerni, de aztán hagytam az egészet. És lám, eltelik egy kis idő, és Orbán Viktor levélben hozza a fideszesek tudomására, hogy kellene még pénz a Soros György elleni harcra, mert az eddigi 10 milliárddal nem sikerült elnyomni az öreg mumust. (Nem mintha azt nem a polgárok fizették volna, mert az állam még mindig nem termelt pénzt, bár Matolcsy szemfényvesztő tevékenysége azért egyszer-kétszer már elbizonytalanított.)
Akár azt is hozzátehette volna, hogy idősebbek Erzsébet-utalványokkal is fizethetnek, mert az lesz az új Békekölcsön, amit az imperialisták elleni harcban a rezsim majd bevet. A kormány az abszurdra kimaxolt Virág elvtárs, elszedi az összes pénzt, aztán előjön azzal, hogy egyszer majd kérünk tőletek valamit.
És most van egyszer: küldjetek pénzt. Azért, mert kell. Meg különben is: Soros.
Természetesen rögtön meg kellett magyarázni, hogy ez nem az, aminek látszik, hanem a tábort kell vele egyben tartani, mert aki feladja a sárga csekket, az szavazni is elmegy. Azonban nem az a baj, hogy valami politikai mesterfogással állunk szemben, bár a hazai fideszes észosztók nem a kifinomult technikáikról híresek, és ez sem sikerült túl elegánsra, de ahol a magyar Shrek akarja tanítani a brazil futballt, ott ennyire futja.
Hanem az a probléma, hogy már szinte mindent megtehet a hatalom, pontosabban annak az egyszemélyi vezetője. Ha úgy tetszik, akkor 2 millió (vagy 35 millió) sárga csekk érkezik be, és az ellenzék majd bemehet egy raktárba, ahol hegyekben állnak a dobozok és nem nézhetik meg a tartalmukat.Vagy ha Sorosnál akad egy jobb ellenfél, akkor jövő hétfőtől ellene folytatódik a küzdelem, magasabb fordulaton, mert a hazai és a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. (Tényleg, mi lett a forró ősszel? Vagy valakinek annyira hosszúra sikeredett Ibizán, hogy csak ötletre futotta, megvalósítására már nem? Elvtársak, hova lett a bevetési terv, ki szívta el?)
Ha pedig a fenti tétel igaz, akkor pedig mire jó az egész? A választási körzeteket átrajzolva, a rendszert átszabva úgy, hogy a leadott szavazatok 44,87 százalékával kétharmadot lehet szerezni a Parlamentben. A baloldal romokban, szinte minden napra jut valami botrány, kilépés, osztódással szaporodás (ami a fenti logika miatt kell), a szétbüntetett Jobbikon kívül gyakorlatilag nincsen más a Fidesz útjában.
Erre kérnek még egy kis pénzt a hívektől, mintha nem csatornáztak volna már rég minden pénzforrást a haverokhoz, barátokhoz, kliensekhez. Ha lemennék a bevezetőben említett komment szintjére, akkor csak annyit írnék:
Nyomtassatok. Akár azt is megtehetitek. Még. Forintot, Pengőt, Eurót, NDK-márkát, mindegy. De legalább csöndben tegyétek, mert lehet, hogy az alattvalóknak ez szent kötelesség, de jóval többen vannak, akiket ez rettentően zavar.
Család, barátok és egy kevés futball így zárul nekem az idei év, szombaton a szombathelyi Szilveszter Kupán léptem pályára régi társakkal, és ha már ott voltunk, akkor meg is nyertük a villámtornát a ZTE és FTC előtt, ami remélhetően jól esett a vasi szurkolóknak.
Az év utolsó napján mindenki összegez, átgondol és újratervez, bennem is pörögnek a nagyon mozgalmas 2017-es esztendő történései és erősen foglalkoztat 2018, de most az ősszel indított blogomról írok pár gondolatot.
Először is köszönöm mindenkinek a több ezer kattintást, olvasást, számomra ez teljesen ismeretlen terep, így nagyon örültem annak, hogy a bejegyzéseim nem maradtak visszhang nélkül. Többször hivatkoztak az írásokra, még a Parlamentben is idézték egyik jegyzetemet, egy teljesen új csatornán keresztül értem el azokat, akiket érdekel a politika. Jó volt látni, hogy azok is olvasnak, akik nem értenek egyet velem egy-egy kérdésben, más a világnézetük, ám mégis kíváncsiak voltak a mondandómra. Azon sem csodálkoztam, hogy egy-egy helyi téma először az én blogomban jelent meg, azt hiszem, velem együtt már csak kevesen gondolják, hogy a politikának igenis szüksége van a nyilvánosság kontrolljára.
2018 választási év, így biztos vagyok abban, hogy bőven lesz mondanivalóm, véleményem a történésekről, bárhogy is alakuljanak a dolgok. Köszönöm Mindenkinek, hogy velem tartottak és velem tartanak jövőre is, az Olvasóimnak egy erdélyi áldással kívánok boldog és sikeres újesztendőt:
"Legyen előttetek mindig Út, fújjon mindig a hátatok mögül a Szél, az Eső puhán essen földjeitekre, a Nap melegen süsse arcotokat, s egész életetekben hordjon tenyerén a Jóisten."
Nincs üzemeltető, rendkívüli közgyűlés lesz a Haladás-stadionról
Ahogy arra számítani lehetett, a több mint 15 milliárdba kerülő Haladás-stadion üzemeltetése körül robbant ki a vita a csütörtöki közgyűlésen. Már a kezdéskor jeleztem, hogy más témákkal egyetemben módosító javaslatom lenne az ügyben, hiszen a közbeszerzési pályázat érvénytelen lett, a két meghatározó piaci szereplő egyike sem adott be ajánlatot. A kormánypárti többség ekkor még leszavazta az indítványaimat.
Pedig, mint utólag kiderült, a városvezetésnek nem volt B-terve arra az esetre, ha a profi üzemeltetők úgy látják, jelentős összeget emészt fel a fenntartás, nagyobb, nem sporttevékenységből származó bevételre nem igazán lehet számítani. Számomra úgy tűnik, a stadion ügyében az önkormányzatnál senki nem akadt, aki az informális kapcsolatrendszerén a megfelelő helyen el tudta volna mondani, hogy köszönjük az új létesítményt, de az évi százmilliós nagyságrendű üzemeltetési költséggel nem tudunk mit kezdeni.
Mindez visszaköszönt a kapkodva összehozott tervezetben is, amellyel a város a nonprofit alapon működő sportiskolájára bízta volna átmeneti időre a stadion üzemeltetését. Az egész dolog jelezte a helyzet abszurditását: a költségek (vagy azok valamennyi része) jelen állás szerint az önkormányzatot terhelik, a városvezetés koncepciója pedig csak odáig terjedt, hogy melyik zsebből fizesse ki a pénzt. Hogy a sportiskola tapasztalat, pénz és tudás híján mihez kezdett volna az általa bérbe vett létesítménnyel, azt inkább ne feszegessük.
A polgármester előbb megpróbálta a felelősséget azokra a képviselőkre tolni, akik ezt a kapkodva összeállított koncepciót nem szavazzák meg, majd pedig segítséget kért. A Fidesz még pénteken is az ellenzékre igyekezett mutogatni, mintha a szocialisták döntöttek volna Orbán Viktor helyett arról, hogy stadion épül Szombathelyen.
A szócsata egyébként teljesen felesleges a kérdésben. Ugyanis arról van szó, hogy az évi 250-300 milliós vagy ki tudja mekkora fenntartási költségeket hogyan és milyen mértékben sikerül lefaragni. Vagyis meg kell nézni, mennyi bevételt tud termelni a létesítmény. Lehetőleg reális tervek kellenek, mert ha felültervezzük, akkor úgyis a városnak kell állnia a különbözetet. Azonnal tárgyalni kell a névhasználati jogról, össze kell szedni azokat a programokat, amelyeket be lehet vinni a létesítménybe. És bizony a városvezetésnek tárgyalnia kell az üzemeltetésre jelentkezett két céggel, közülük az egyiknek már van magyarországi tapasztalata. Igaz, nem vidéken, hanem a fővárosban és jóval nagyobb stadion fenntartása során szerezte.
A közgyűlés esti felvonása során a legnagyobb meglepetésemre aztán a kormányoldal is támogatta az indítványomat, hogy a fajsúlyos és jelentős kérdésről külön tárgyaljon a közgyűlés. Így aztán a karácsony előtti héten újra nekifutunk, remélhetően most már felkészültebb lesz a városvezetés. Érdekes, hogy Koczka Tibor sportért felelős alpolgármester alig szólalt meg a vitában, a Fidesz pedig forró dróton értekezett az ügy tárgyalása során valakivel, aki akár a Jézuska vagy valamelyik helyi megbízottja is lehetett.
Az elmúlt években nem volt példa arra, hogy a módosító javaslatomat egyhangúan támogatta volna a közgyűlés. Mindez jelzi, hogy Szombathelyen változik a politikai erőtér, a szétesett és a hatalommal sokszor egyetértő baloldal helyett a konzekvens politikát képviselő Jobbik maradt a Fidesszel szembeni egyetlen ellenpólus. És ez nem csak a közgyűlésben van így: a napi munkában egyre több értelmiségi, szakértő áll mellénk, egyelőre csak a háttérben segítenek, mert még tartanak az orbáni diktatúrától és a helyi kiskirályok megtorlásaitól.
Soha ennyi sms-t, telefont nem kaptam, mint a (Párt)Állami Számvevőszék döntése után, amellyel a Jobbikot 663 millió forintra büntették. Hogy pontosan miért is, azt csak a szervezet Fideszből igazolt vezetője tudná megmondani. Ugyanis a Jobbik túl olcsón kapta a plakáthelyeket megállapítás erősen vérzik (mihez képest, van-e hatósági ár stb.), ezenfelül pedig az állampárt esetében (sem) volt annyira fontos vizsgálni, hogy mennyit is sikerült kampányra költeni. Ráadásul az Orbán-kormány legutóbbi ciklusa permanens háborúban telt (amit persze olyan ellenfelekkel szemben viselt, akik nem tudtak vagy nem akartak visszalőni), ennek a tetemes propagandaköltségeit szinte lehetetlen volt szétszálazni, hogy akkor most a kormány, a párt vagy ki is üldözi nagy kék plakátokkal a „soros” ellenséget.
Egy szempontból sajnálatos módon mindegy, hiszen minden esetben az adófizetők állták a Habony- és Rogán-művek agysziporkáit, átírt és újrahasznosított paneljeit.
A döntés csak látszólag született az Állami Számvevőszéknél, ma odáig jutottunk Magyarországon, hogy mindenről egyetlen személy határoz, az egyre jobban kiépülő gépezet pedig végrehajtja az utasítást. A Fidesz mátrixában pedig nem létezhet más, csak önmaga, a folyamatosan hízó gömböc pedig mindent beszippant magába.
Egyetlen lényeges politikai erő maradt, amelyik képes ennek a folyamatnak ellenállni, ez pedig a Jobbik. Nem véletlenül állnak be a párt mögé olyan gondolkodók, üzletemberek, politikusok, akik pár éve elképzelhetetlennek tartották, hogy egy lapon szerepeljenek velünk. Ugyanis a baloldali pártok megelégszenek az Orbán Viktor által rájuk osztott szereppel, azaz ők lehetnek őfelsége ellenzéke. A miniszterelnök pedig elmondhatja Brüsszelben, tessék nézni, nálunk demokrácia van, nincs itt látnivaló, lehet bennünket békén hagyni, mi pontosan tudjuk, mi jó nekünk. (Ami alatt a Fideszt és klientúráját kell érteni, nem a polgárokat.)
Ezzel az a baj, hogy az egypártrendszert, a vezérre épülő államot próbálja beállítani demokratikus berendezkedésnek. Miközben minden fontos helyen pártkáderek ülnek, a médiát 95 százalékban megszállták (az se baj, ha az elvtárs korábban Gyurcsányt dicsérte és jogerősen elítélt gazdasági bűncselekményekért, mint helyi kitüntetett nevezetességünk), a Fidesz gazdaságilag pedig évtizedekre bebetonozta magát úgy, hogy az országot sikeresen megosztotta.
A Jobbik ezen aggasztó tendenciákkal szemben hirdetett programot, valódi elszámoltatást és értékekre épülő országot szeretne. A közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy a választóknak szimpatikusak az elképzeléseink. Az állami propaganda természetesen a Fidesz egyértelmű győzelmét sulykolja naphosszat, de ez csak az említett párhuzamosan létező mátrixban van így, a valóság erősen más.
A Jobbikra kirótt büntetés azt mutatja, hogy a hatalom fél. Orbán mindennél jobban szeret győzni, de úgy tűnik, mára minden sportemberi emlékét kitörölte. Eddig csak újra akarta játszani a meccseket, ha véletlenül veszített, most azonban annyira biztosra akar menni, hogy már a mérkőzés előtt szeretne elrendezni mindent.
Dr. Steinmetz Ádám képviselő-jelöltünk sportját vegyem alapul: oda-vissza megvette a bírókat, övé a medence, a haverok kezelik az eredményjelzőt és már a jegyzőkönyv is ki van töltve előre, benne a góllövőkkel. Új szabályokat hozott a meccsre, az ellenfélnek kötelező a víz alatt tartózkodnia és levegővételre merülhet fel, de azt is csak öt másodpercre. Ha ezalatt nem tudnak gólt lőni, az nem a Fidesz baja. Az ünneplés a 22-1-es győzelem után természetesen nem maradhat el.
Török Gábor politológus tette fel a kérdést, hogy mit csinált volna a Fidesz hasonló helyzetben, ha annak idején Gyurcsánynak a szokásosnál messzebb gurul a gyógyszere. Nagyjából sejthető, hívek az utcán, ostromállapot, folyamatosan vizionált demokrácia- és nemzethalál. Azt már csak én kérdezem, hogy egy ilyen döntés után miért nem kéri számon a demokratikus játékszabályokat a mindig „hiteles” Bayer Zsolt.
Sokan érdeklődtek tőlem, hogyan tovább. Az biztos, hogy nem hagyjuk magunkat a víz alá nyomni és nem engedjük, hogy a Fidesz bedarálja a pártot. Természetesen folytatjuk a munkákat a szűkebb anyagi kereteink között is. Továbbra is megtiszteljük a választóinkat azzal, hogy személyesen keressük fel őket és úgy mutatjuk be nekik a programunkat. Nem érdekel bennünket a hatalom anyagi és médiafölénye, az sem számít, hogy az elmúlt 27 évben alaposan besározódott baloldal képviselőinek természetesen jár az állami támogatás. Orbán Viktor annyira régen játszott már igazi meccset, hogy elfelejtette a sport egyik alaptörvényét, vagyis nem mindig az nyer, aki erősebbnek gondolja magát és több pénze van. Nincsenek legyőzhetetlen csapatok, ellenfelek, én ebben hiszek…
Az elmúlt napokban a város lakáshelyzetéről tartottam sajtótájékoztatót Sárközy Csabával, Szombathely MJV város szociális bizottságának tagjával és konkrét javaslatokkal éltünk, ugyanis a jelenlegi állapot nem tartható hosszú távon. Hogy pontosan miről is van szó, ezt szeretném a mostani bejegyzésemben összefoglalni, ugyanis a Szombathelyi Televízión kívül más médium nem jelent meg a sajtóeseményen.
Szombathelyen jelenleg sok a betöltetlen álláshely, emiatt rengetegen érkeznek a városba dolgozni távolabbi vidékekről. Épp a sajtótájékoztató napján írt a HVG arról, hogy egyre többen költöznek Nyugat-Magyarországra az ország keleti feléből, hogy az Ausztriában dolgozó helyiek miatt üresen maradt állásokat betöltsék. Emiatt aztán megugrottak az amúgy sem alacsony albérlet-árak Szombathelyen is, már 80-120 ezer forintot kell havonta letenni egy kétszobás lakásért. Az önkormányzat ugyan tudná támogatni az albérlőket is, azonban a rendelet nem tartott lépést az árak ugrásszerű változásával. Jelenleg az igényelhet, akinek a bérleti díja nem haladja meg a 1000 forint/négyzetméter/hónap összeget. Ezen az összegen már régen túllépett a piac, javaslatom szerint 1500-1600 forint/négyzetméter/hónapnál kellene meghúzni az új határt.
Azért indítottam az okfejtésemet ebből az irányból, mert fontosnak tartom, hogy az önkormányzatnak reagálnia kellene a piaci trendekre. Az idevándorlásból mindenféle szempontból profitálnia kellene a városnak, az lenne az érdeke Szombathelynek, hogy az ideérkezők le is tudjanak telepedni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a város bérlakásokat építsen, komoly programot dolgozzon ki, figyelembe véve a közép- és hosszú távú gazdasági, demográfiai és egyéb trendeket. Az önkormányzat eddig pont ellenkező módon cselekedett, a gazdálkodásban évről évre jelentős tétel volt a meglévő lakásállomány bizonyos hányadának az értékesítése. Most ott tartunk, hogy a gyárak, üzemek irodaházakat és más ingatlanokat alakítanak át szálláshelyekké, hogy a dolgozóiknak legyen hol lakniuk. A város mindezt csendben nézi, és ahelyett, hogy értelmes módon profitálna belőle, nagyjából semmit nem csinál.
Az országgyűlési képviselői programomnak ezért aztán nagyon fontos eleme az önkormányzati lakásépítés és vásárlás, erre már évekkel korábban felhívtam a figyelmet, hiszen látható volt, hogy kevés a lakóingatlan és nem lesz képes mindenki megfizetni a piaci árakat. Mert gondoljunk bele, egy 80-120 ezer forintos albérleti díj akár egy ember havi fizetését is elviheti, és aki eleve rosszabb anyagi háttérrel indul neki az életnek, annak gyakorlatilag nincsen lehetősége kitörni ebből a csapdából, ha csak megélhetésére keresi a pénzt. Nevezhetnek demagógnak is, de hosszú távon mindenféle szempontból bölcsebb dolog lett volna az uniós források egy részét erre a célra felhasználni ahelyett, hogy térkőbe fullasszuk Szombathely minden jelentősebb közterületét.
Az önkormányzati lakások esetében gondolnunk kell arra is, hogy a társadalmunk öregszik, így a Nyugdíjas Bérlők Házához hasonló épületekre lenne szükség – az ottani 79 lakás duplájára volna jelenleg is igény. A MOP-ház (mérnök, orvos, pedagógus) is jó kezdeményezésnek bizonyult annak idején, hiszen a fiatal értelmiségieknek biztos (ha egy kicsit szűkös is) bázist nyújtott az induláshoz. A városban mérnökképzés zajlik, az üzemek várják a szakembereket, az önkormányzat meghirdette a Szombathely hazavár programot, vagyis ismét lenne mihez kapcsolódni, hacsak nem akarjuk azt, hogy egy olyan helyzetet konzerváljunk a lakáspiacon, hogy akiknek nincs elegendő pénze, azok kénytelenek súlyos tízezreket kifizetni másoknak azért, hogy legyen hol lakniuk.
Erre szerettem volna felhívni a figyelmet, de a helyi média nagy része úgy állt a témához, ahogy az önkormányzat, szerintük ez nem elég érdekfeszítő téma. Szerintem az egyik legfontosabb Szombathelyen, hiszen sokakat érint és meghatározó a megyeszékhely szempontjából.
Rendkívüli közgyűlés lesz kedden reggel a balodali ellenzék javaslatára Szombathelyen. Két napirendi pont szerepel a tervezett témák között, a nemrég elfogadott botrány plakátrendelet, amely kizárólag arról szól, hogy Orbán Viktor nem óhajtja saját arcmását nézegetni óriásplakátokon olyan szövegkörnyezetben, amit nem Habony Árpád hagyott jóvá két ibizai kiruccanás között. Mivel az országgyűlésben nem sikerült a vonatkozó törvényt átvinni, így a kormány a fideszes önkormányzatokat bízta meg azzal, hogy a Simicska-féle plakáthelyeket lője ki valamilyen úton-módon, a településképre való, primitív és álságos hivatkozással.
Mivel Szombathelyen kifejezetten magas az ilyen hirdetőhelyek száma, ezért a testület kormánypárti része, Molnár Miklós ál-civil alpolgármester hathatós támogatásával már meg is szavazta az új rendeletet, ami akkora adót (12 ezer forint/négyzetméter – egy óriásplakát 12,5 négyzetméter) vet ki a hirdetőfelületekre, hogy a tulajdonos alig győzi kifizetni. Emellett, amennyiben önkormányzati területen álló oszlopról, tábláról van szó, területhasználati díjat is kell fizetnie.
A megalkotott rendelettel több baj van. A baloldal szóbeli előterjesztéssel készül, én azonban november elején az illetékes Kormányhivatalhoz fordultam, mivel meglátásom szerint az elfogadott szabályozás jogszabálysértő. Ennél fontosabb, hogy jelen formájában a társasházak (amelyek szintén adnak bérbe plakáthelyeket) és a helyi vállalkozások érdekeit is sérti. Ugyanis az új reklámadó minden egyes négyzetméternél nagyobb táblára kiterjed és már volt olyan szombathelyi cég, amelynek a vezetője megkeresett, hogy a rendelet miatt több százezres plusz költsége keletkezik, pedig a köztéri táblákkal igyekszik arra rávenni az embereket, hogy a multik helyett náluk vásároljanak. Ezért is furcsállom, hogy Molnár Miklós alpolgármester is megszavazta az új szabályozást, ő kampányígéretei között 90 ezres polgári várost és erős helyi kis- és középvállalkozások szerepeltek. A társasházak elesnek az eddigi bevételeiktől, így aztán az emberek isszák meg a levét annak, hogy olyan kormányunk van, amely csak addig szereti a kritikát, amíg az nem róla szól.
A Kormányhivatalnak több kérdést is feltettem, természetesen válasz nem érkezett, pedig a hivatal bő egy hónap múlva ellenőrizni kezdi, hogy betartják-e a polgárok, a vállalkozások a rendeletet. Aminek bőven vannak furcsaságai, értesüléseim szerint a cégek útbaigazítói táblái is csak az előírásokban szereplő fekete és fehér színeket tartalmazhatják, ha valaki színes megoldást szeretne, akkor fizetnie kell, már ha megkapja a hozzá szükséges engedélyeket. Ugyanis a közterület-használati és településképi jóváhagyás mellett a közút-kezelő beleegyezésére is szükség van. Nem tudni biztosan azt sem, hogy kell-e fizetni az üres reklámhordozók után, de emellett számos nyitott kérdésre is választ várnék a Kormányhivataltól. Egyben biztos vagyok, írásba semmit nem adnak, de ettől még nyilván regisztrálják majd a kérdéses reklámhordozókat. Nagyjából ott tartunk a nyilvánosság szempontjából, mint az ötvenes években, annyi különbséggel, most nem a rádiókészülékeket kell bejelenteni, hanem az óriásplakátokat, nehogy a rendszer (vagy inkább a vezér) érdekei ne sérüljenek.
A keddre tervezett rendkívüli közgyűlés másik témája a három évre szóló út- és járda-felújítási program lenne, amire idén 500 milliót, jövőre 1 milliárdot, 2019-ben pedig 1,5 milliárdot költene a város. A baloldal szerint egyébként az új Haladás-stadion fenntartása miatt (ami valószínűleg több száz milliós tétel lesz, ha nem sikerül piaci működtetőt találni) a vállalás veszélybe került.
A magam részéről nem fűzök nagy reményeket a rendkívüli közgyűléshez, ha pontosan kezdünk 9-kor, akkor legkésőbb 20 perccel később be is fejezzük. Ugyanis a kormánypárti többség nyilvánvalóan egyik kérdésről sem akar tárgyalni, így sok esélyt nem látok arra, hogy elfogadják a napirendet – már ha egyáltalán megjelennek a Városházán. Ettől függetlenül a plakátrendeletet minden törvényes fórumon támadni fogom, mivel teljesen nonszensznek tartom, hogy egy kicsinyes, felülről kezdeményezett (és helyi szinten szolgai módon végrehajtott) bosszú nyomán megalkotott, kaotikus és át nem gondolt szabályozásnak a szombathelyi lakóközösségek, vállalkozók, vállalkozások lássák a kárát.
A Haladásról, talán érthető módon, mindig nehezen írok, hiszen hosszú éveken át futballoztam a zöld-fehér klubban. Városi képviselőként azonban egyszerűen muszáj volt párszor a több mint 15 milliárdból felépült stadionnal foglalkoznom. És most újra a nemrég átadott aréna lesz a téma, ugyanis az üzemeltetést ideiglenes átvevő, 100 százalékban városi tulajdonú kft. a korábbi kommunikációs bénázások után újabb (rém)történetet generált.
A sztori ismerős a médiából: bő egy héttel ezelőtt még úgy volt, hogy a Fradi elleni meccset Sopronban rendezi a klub, nem pedig az új stadionban. Ez persze a világ botránya lett volna, hiszen a szurkolóknak elég nehéz lett volna megmagyarázni, hogy mindezt hogyan és milyen koordináta-rendszer mentén sikerült összehozni.
Megpróbáltam rekonstruálni az elmúlt hét történéseit, ám természetesen nem volt egyszerű összeilleszteni a kirakóst, mivel Szondy Szilvia ügyvezető úgy kerüli a nyilvánosságot és a nyilatkozatokat, mint Drakula gróf a lézerdiszkót. Emellett a városi képviselőket sem sűrűn informálja az aktuális történésekről. Nem túl szerencsés módon aztán az egyik hírportál (amit még véletlenül nem vett meg Lőrinc barát) a balmazújvárosi meccs előtt megírta meg, hogy gondok voltak az FTC elleni meccsel.
Nagyon érdekes az eset háttere és kronológiája. A város 100 százalékos tulajdonában lévő Haladás Sportkomplexum Fejlesztő Nonprofit Kft. a múlt pénteken nem tudott megegyezni a Szombathelyi Haladás Labdarúgó és Sportszolgáltató Kft-vel, amelyben 10,8 százaléknyi tulajdonrésze van a városnak.
Hogy min is ment a vita? Nos, nem azon, hogy akkor kinek is hozta a Jézuska pár hetes megelőző szereléssel az arénát, hanem a pénzen. A hozzám eljutott információk szerint a nonprofit (tehát nem nyereségérdekeltségű) alapon működő, ideiglenes üzemeltető a több milliós bérleti díj mellett a meccs összes bevételét (jegyek, büfé, stb.) is kérte volna a Haladástól. A futballklub tett egy ellenajánlatot, de kompromisszum akkor még nem született, mert az építésre létrehozott Kft. nem akart engedni. Ami elég furcsa, még akkor is, hogy teljesen észak-koreai módon működik a cég: a város fizeti az ügyvezetőt, de nem ő választotta ki, hanem „kapta”, ha nagyon gonosz akarok lenni, akkor azt mondom: szintén a Jézuskától.
Aztán történt valami: a múlt hétvégén háttér-alku köttetett, mert érzékelhető volt, hogy nagy botrány lesz abból, ha a szurkolóknak mégis Sopronba kell utazniuk. Ezért aztán a Ferencváros és Videoton elleni mérkőzéseket már az új stadionban rendezi a Haladás.
A hét elején nem lehetett tudni, hogy a két meccs költségeit ki állja majd (én bíztam a Jézuskában), de aztán egy rendkívüli zárt jogi bizottsági ülésen csak kiderültek a részletek. A határozati javaslat szerint, 2017. december 31-ig, a nonprofit kft. üzemelteti a komplexumot, önkormányzati támogatással. A két mérkőzés költségeihez 8,6 millióval járul hozzá a város, és HVSE-szakosztályok is hasonló mértékű dotációban részesülnek az esztendő hátralévő részére. Vagyis végül ismét a szombathelyi adófizetők fizetik a cechet.
A megegyezés azonban csak időleges megoldást jelent. Az üzemeltetésre kiírt közbeszerzési pályázat még fut, a stadionnak viszont addig is működnie kell. Egyes rész-költségszámlák már ismertek (minden híreszteléssel ellentétben nem alacsonyak), de azt változatlanul nem tudjuk, mibe kerül a sportkomplexum fenntartása havi és éves szinten.
Annak viszont csak örülni lehet, hogy a Rohonci úton lesz a Haladás-Ferencváros mérkőzés. Ettől függetlenül szerencsétlennek tartom, hogy két önkormányzati érdekeltségű cég ilyen vitába bonyolódott. (Aztán megint csak a Jézuska vagy valamelyik embere kellett az átmeneti megoldáshoz, a fizetés kérdését azonban már visszautalták helyi szintre.) És ugyanez a helyzet az üzemeltetéssel is: felelősen ki kellett volna számolni, hogy a fenntartás mennyibe kerül havonta, évente és mindebből mekkora terhet tud vállalni a város, jóval az átadás előtt szükség lett volna a különböző forgatókönyvekre.
És akkor az ügy futballszakmai részéről nem is beszéltem: a nehéz sorozat és a sorsdöntő meccsek előtt a Haladásnak abszolút nem hiányzott egy ilyen, szerintem teljesen felesleges sztori, ugyanis biztosan téma volt az öltözőben is. A csapatnak most nyugalomra, akaratra, kitartásra, munkára, hitre és pontokra van szüksége. És természetesen a szurkolók támogatására is, abban biztos vagyok, rajtuk nem múlik semmi (ahogy eddig sem múlt) a Fradi elleni meccsen, a Rohonci úton.
A szombathelyi Styl története tipikus példája annak, hogy hosszú éveken át a hatalmon lévő bal- és jobboldali kormányok, a helyi önkormányzattal mennyire rosszul kezelnek egy olyan problémát, amely csaknem 600 dolgozót érint. A ruházati üzemmel hosszú évek óta gondok voltak, felszámolás alatt működött, 15 éve semmilyen fejlesztés nem történt, így kellett volna a cégnek a változó piaci viszonyok között talpon maradnia. 2014-ben aztán a kormány 1,47 milliárdos mentőövet dobott a vállalatnak, ennek az összegnek nagy része (970 millió) arra ment el, hogy az érdemi működéshez szükséges eszközöket, készleteket megvásárolja a vállalkozás. Az erről szóló közgyűlési javaslatban a kormánypárti politikusok mellett Molnár Miklós alpolgármester előterjesztőként és felelősként szerepelt, az ő neve pedig összeforrt a Styllel. Az állami szerepvállalásról szóló Origo-írásban a tulajdonosok beszámoltak a tervekről, ezekben fejlesztések (2,2 millió euró), nullszaldós gazdálkodás, létszám-leépítési tilalom, óvoda és tanműhely építése szerepelnek – ezeket részletesen a bejegyzés végén lehet elolvasni.http://www.origo.hu/gazdasag/20150924-felszamolas-utan-uj-tulajdonosokkal-folytatja-a-szombathely-styl-ruhagyar.html
Molnár Mikós (STYL FEB elnök):" Aki akarta, azt tudja, hogy óriási problémák vannak a vállalatnál"
A kormányzati tőkeinjekciótól azonban nem tért magához a vállalat Ezt a számok könyörtelenül jelezték, a cég 2015-ben csaknem 200 millió (198), 2016-ban pedig már több mint félmilliárd forint (533 millió) veszteséget termelt. De természetesen a tipikus és jól bevált magyar formula szerint az egésznek nincsen felelőse, minden vezető mindent jól csinált, senki nem hibázott, csak éppen eltűnt a cégre fordított pénz. Vajon a felügyelettel megbízott önkormányzati bizottság (amelynek a tagjait az MSZP, Pro Savaria és a Fidesz adja) miért nem jelezte időben, hogy nagy a baj?
A teljesen szétesett MSZP-nek és a korrupciós ügyekkel terhelt Fidesznek abban van a felelőssége, hogy a hosszú ideje haldokló vállalattal nem tudtak mit kezdeni, holott elég szépen érkezett uniós pénz az országba, ennek jó részét gazdasági célokra kellett volna fordítani, például munkahelyek teremtésére vagy éppen azok megtartására. Nem is merem összeszámolni, hogy hány milliárd ment el épületek felújítására, nem termelő projektre, de elég, ha azt vesszük, mennyi pénzt öntöttek betonba a pályázati pénzekből. Csak annak a töredékéből, megfelelő üzleti stratégiával és szakemberekkel ki lehetett volna dolgozni egy működőképes koncepciót. Azt hiszem, ha valaki a Styl kapcsán átgondolta volna a szükséges fejlesztéseket, beruházásokat, innovációt és a többit, akkor talált volna bőven forrást. Ha pedig a piac könyörtelen szabályai miatt versenyképtelennek bizonyul a vállalat, akkor pedig a 600 dolgozó sorsát kellett volna megnyugtató módon megoldani átképzéssel vagy más területen történő továbbfoglalkoztatással. Ilyen szempontból vannak felelősök, akik természetesen mindezt másképp gondolják.
A kisebbségi tulajdonrészt birtokló város egyszer már 120 milliós tagi kölcsönnel segítette ki a Stylt, azonban péntekre kiderült, a vállalat gyakorlatilag fizetésképtelen helyzetbe került. Ezért az önkormányzat rendkívüli bizottsági üléseket hívott össze, amelyeken ismételten a segítségnyújtásról volt szó, elég beszédes, hogy zárt ülésen tárgyaltuk az ügyet. A bizottságok azt a javaslatot fogadták el, hogy a város két ingatlant vásárol a cégtől, illetve újabb pénzügyi gyorssegélyt nyújt a Styl számára, a novemberi fizetésnapon.
Álláspontom szerint az ügy nem önkormányzati, hanem állami beavatkozást igényel, hiszen a problémát a nagyságrendje miatt nem lehet helyben megoldani, csak elódázni. Legutóbb az önkormányzat maga hozott határozatot arról, hogy további pénzügyi forrásokat nem tud biztosítani, a cég a többi tulajdonostól, a bankoktól vagy az államtól kérjen segítséget a további működéshez. Maximálisan átérzem a Styl-dolgozók helyzetét, pontosan miattuk kellene olyan megoldást találni az amúgy nem egyszerű szituációra, ami elfogadható és megnyugtató lenne azokra számára, akik legkevésbé felelősek a történtekért. Aki pedig sáros az ügyben, az ne csak saját lelkiismeretével számoljon el, hanem vállalja is a felelősséget és az ezzel járó következményeket.
Az Origo 2015-ös cikkében az alábbiak hangzottak el a cég jövőjéről:
- A Styl Fasion Kft-nek a tőkeemelés után így néz ki a tulajdonosi szerkezete: 45 százalék tulajdonrésze van a német Texbet GmbH-nak, 26 százaléka a magyar P+K Tex Kft.-nek és 25 százaléka Szombathely önkormányzatának, 4 százaléka a társaság három vezetőjének.
- Az önkormányzat az államtól gazdaságfejlesztés címén, kifejezetten a Styl munkahelyeinek megőrzésére kapott 1,47 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást
- Molnár Miklós, Szombathely alpolgármestere az Origo cikkében azt mondta, a társaság a tőketartalékból tudta finanszírozni a támogatási szerződésben rögzített ingatlan- és eszközvásárlást, ami elengedhetetlen volt a további működéshez,
a tőketartalék pedig a hosszú távú működőképességet, a forgóeszköz beszerzést garantálja.
- három éven belül a cég nem hajthat végre csoportos létszámleépítést és később is csak az önkormányzat egyetértésével kerülhet sor erre
- a német Texbet GmbH. ügyvezetője Günter J. Leibold közölte: terveik szerint a következő három évben 2,2 millió eurót fordítanak majd új gépek beszerzésére, a dolgozók képzésére és munkakörülményeinek javítására, a várossal egyetértésben építenek egy óvodát és egy tanműhelyt is
- A következő három évben évente 3-3,5 milliárd forint árbevételre számítanak,
2017-2018-ig a beruházások miatt pozitív nulla eredményt terveznek.
