Az elmúlt napokban a város lakáshelyzetéről tartottam sajtótájékoztatót Sárközy Csabával, Szombathely MJV város szociális bizottságának tagjával és konkrét javaslatokkal éltünk, ugyanis a jelenlegi állapot nem tartható hosszú távon. Hogy pontosan miről is van szó, ezt szeretném a mostani bejegyzésemben összefoglalni, ugyanis a Szombathelyi Televízión kívül más médium nem jelent meg a sajtóeseményen.
Szombathelyen jelenleg sok a betöltetlen álláshely, emiatt rengetegen érkeznek a városba dolgozni távolabbi vidékekről. Épp a sajtótájékoztató napján írt a HVG arról, hogy egyre többen költöznek Nyugat-Magyarországra az ország keleti feléből, hogy az Ausztriában dolgozó helyiek miatt üresen maradt állásokat betöltsék. Emiatt aztán megugrottak az amúgy sem alacsony albérlet-árak Szombathelyen is, már 80-120 ezer forintot kell havonta letenni egy kétszobás lakásért. Az önkormányzat ugyan tudná támogatni az albérlőket is, azonban a rendelet nem tartott lépést az árak ugrásszerű változásával. Jelenleg az igényelhet, akinek a bérleti díja nem haladja meg a 1000 forint/négyzetméter/hónap összeget. Ezen az összegen már régen túllépett a piac, javaslatom szerint 1500-1600 forint/négyzetméter/hónapnál kellene meghúzni az új határt.
Azért indítottam az okfejtésemet ebből az irányból, mert fontosnak tartom, hogy az önkormányzatnak reagálnia kellene a piaci trendekre. Az idevándorlásból mindenféle szempontból profitálnia kellene a városnak, az lenne az érdeke Szombathelynek, hogy az ideérkezők le is tudjanak telepedni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a város bérlakásokat építsen, komoly programot dolgozzon ki, figyelembe véve a közép- és hosszú távú gazdasági, demográfiai és egyéb trendeket. Az önkormányzat eddig pont ellenkező módon cselekedett, a gazdálkodásban évről évre jelentős tétel volt a meglévő lakásállomány bizonyos hányadának az értékesítése. Most ott tartunk, hogy a gyárak, üzemek irodaházakat és más ingatlanokat alakítanak át szálláshelyekké, hogy a dolgozóiknak legyen hol lakniuk. A város mindezt csendben nézi, és ahelyett, hogy értelmes módon profitálna belőle, nagyjából semmit nem csinál.
Az országgyűlési képviselői programomnak ezért aztán nagyon fontos eleme az önkormányzati lakásépítés és vásárlás, erre már évekkel korábban felhívtam a figyelmet, hiszen látható volt, hogy kevés a lakóingatlan és nem lesz képes mindenki megfizetni a piaci árakat. Mert gondoljunk bele, egy 80-120 ezer forintos albérleti díj akár egy ember havi fizetését is elviheti, és aki eleve rosszabb anyagi háttérrel indul neki az életnek, annak gyakorlatilag nincsen lehetősége kitörni ebből a csapdából, ha csak megélhetésére keresi a pénzt. Nevezhetnek demagógnak is, de hosszú távon mindenféle szempontból bölcsebb dolog lett volna az uniós források egy részét erre a célra felhasználni ahelyett, hogy térkőbe fullasszuk Szombathely minden jelentősebb közterületét.
Az önkormányzati lakások esetében gondolnunk kell arra is, hogy a társadalmunk öregszik, így a Nyugdíjas Bérlők Házához hasonló épületekre lenne szükség – az ottani 79 lakás duplájára volna jelenleg is igény. A MOP-ház (mérnök, orvos, pedagógus) is jó kezdeményezésnek bizonyult annak idején, hiszen a fiatal értelmiségieknek biztos (ha egy kicsit szűkös is) bázist nyújtott az induláshoz. A városban mérnökképzés zajlik, az üzemek várják a szakembereket, az önkormányzat meghirdette a Szombathely hazavár programot, vagyis ismét lenne mihez kapcsolódni, hacsak nem akarjuk azt, hogy egy olyan helyzetet konzerváljunk a lakáspiacon, hogy akiknek nincs elegendő pénze, azok kénytelenek súlyos tízezreket kifizetni másoknak azért, hogy legyen hol lakniuk.
Erre szerettem volna felhívni a figyelmet, de a helyi média nagy része úgy állt a témához, ahogy az önkormányzat, szerintük ez nem elég érdekfeszítő téma. Szerintem az egyik legfontosabb Szombathelyen, hiszen sokakat érint és meghatározó a megyeszékhely szempontjából.
