Soha ennyi sms-t, telefont nem kaptam, mint a (Párt)Állami Számvevőszék döntése után, amellyel a Jobbikot 663 millió forintra büntették. Hogy pontosan miért is, azt csak a szervezet Fideszből igazolt vezetője tudná megmondani. Ugyanis a Jobbik túl olcsón kapta a plakáthelyeket megállapítás erősen vérzik (mihez képest, van-e hatósági ár stb.), ezenfelül pedig az állampárt esetében (sem) volt annyira fontos vizsgálni, hogy mennyit is sikerült kampányra költeni. Ráadásul az Orbán-kormány legutóbbi ciklusa permanens háborúban telt (amit persze olyan ellenfelekkel szemben viselt, akik nem tudtak vagy nem akartak visszalőni), ennek a tetemes propagandaköltségeit szinte lehetetlen volt szétszálazni, hogy akkor most a kormány, a párt vagy ki is üldözi nagy kék plakátokkal a „soros” ellenséget.

Egy szempontból sajnálatos módon mindegy, hiszen minden esetben az adófizetők állták a Habony- és Rogán-művek agysziporkáit, átírt és újrahasznosított paneljeit.

A döntés csak látszólag született az Állami Számvevőszéknél, ma odáig jutottunk Magyarországon, hogy mindenről egyetlen személy határoz, az egyre jobban kiépülő gépezet pedig végrehajtja az utasítást. A Fidesz mátrixában pedig nem létezhet más, csak önmaga, a folyamatosan hízó gömböc pedig mindent beszippant magába.

Egyetlen lényeges politikai erő maradt, amelyik képes ennek a folyamatnak ellenállni, ez pedig a Jobbik. Nem véletlenül állnak be a párt mögé olyan gondolkodók, üzletemberek, politikusok, akik pár éve elképzelhetetlennek tartották, hogy egy lapon szerepeljenek velünk. Ugyanis a baloldali pártok megelégszenek az Orbán Viktor által rájuk osztott szereppel, azaz ők lehetnek őfelsége ellenzéke. A miniszterelnök pedig elmondhatja Brüsszelben, tessék nézni, nálunk demokrácia van, nincs itt látnivaló, lehet bennünket békén hagyni, mi pontosan tudjuk, mi jó nekünk. (Ami alatt a Fideszt és klientúráját kell érteni, nem a polgárokat.)

Ezzel az a baj, hogy az egypártrendszert, a vezérre épülő államot próbálja beállítani demokratikus berendezkedésnek. Miközben minden fontos helyen pártkáderek ülnek, a médiát 95 százalékban megszállták (az se baj, ha az elvtárs korábban Gyurcsányt dicsérte és jogerősen elítélt gazdasági bűncselekményekért, mint helyi kitüntetett nevezetességünk), a Fidesz gazdaságilag pedig évtizedekre bebetonozta magát úgy, hogy az országot sikeresen megosztotta.

A Jobbik ezen aggasztó tendenciákkal szemben hirdetett programot, valódi elszámoltatást és értékekre épülő országot szeretne. A közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy a választóknak szimpatikusak az elképzeléseink.  Az állami propaganda természetesen a Fidesz egyértelmű győzelmét sulykolja naphosszat, de ez csak az említett párhuzamosan létező mátrixban van így, a valóság erősen más.

A Jobbikra kirótt büntetés azt mutatja, hogy a hatalom fél. Orbán mindennél jobban szeret győzni, de úgy tűnik, mára minden sportemberi emlékét kitörölte. Eddig csak újra akarta játszani a meccseket, ha véletlenül veszített, most azonban annyira biztosra akar menni, hogy már a mérkőzés előtt szeretne elrendezni mindent.

Dr. Steinmetz Ádám képviselő-jelöltünk sportját vegyem alapul: oda-vissza megvette a bírókat, övé a medence, a haverok kezelik az eredményjelzőt és már a jegyzőkönyv is ki van töltve előre, benne a góllövőkkel. Új szabályokat hozott a meccsre, az ellenfélnek kötelező a víz alatt tartózkodnia és levegővételre merülhet fel, de azt is csak öt másodpercre. Ha ezalatt nem tudnak gólt lőni, az nem a Fidesz baja. Az ünneplés a 22-1-es győzelem után természetesen nem maradhat el.

Török Gábor politológus tette fel a kérdést, hogy mit csinált volna a Fidesz hasonló helyzetben, ha annak idején Gyurcsánynak a szokásosnál messzebb gurul a gyógyszere. Nagyjából sejthető, hívek az utcán, ostromállapot, folyamatosan vizionált demokrácia- és nemzethalál. Azt már csak én kérdezem, hogy egy ilyen döntés után miért nem kéri számon a demokratikus játékszabályokat a mindig „hiteles” Bayer Zsolt.

Sokan érdeklődtek tőlem, hogyan tovább. Az biztos, hogy nem hagyjuk magunkat a víz alá nyomni és nem engedjük, hogy a Fidesz bedarálja a pártot. Természetesen folytatjuk a munkákat a szűkebb anyagi kereteink között is. Továbbra is megtiszteljük a választóinkat azzal, hogy személyesen keressük fel őket és úgy mutatjuk be nekik a programunkat. Nem érdekel bennünket a hatalom anyagi és médiafölénye, az sem számít, hogy az elmúlt 27 évben alaposan besározódott baloldal képviselőinek természetesen jár az állami támogatás. Orbán Viktor annyira régen játszott már igazi meccset, hogy elfelejtette a sport egyik alaptörvényét, vagyis nem mindig az nyer, aki erősebbnek gondolja magát és több pénze van. Nincsenek legyőzhetetlen csapatok, ellenfelek, én ebben hiszek…